Termőre fordult veteményes

Hála a gyönyörű májusi napsütésnek, valamint a sok-sok szeretetnek, mellyel kiskertünket elhalmoztuk, növényeink szép sorban termőre fordultak. Először az újhagyma kezdett kibontakozni, majd követte a saláta és a retek. Ez utóbbi nem volt azért nagy sikersztori, úgy tűnik, túl sűrűre ültettük, ezért nem nagyon tudtak kifejlődni. Sebaj, majd jövőre már jobban fog menni! Főztünk már sóska főzeléket is házi sóskából, és hamarosan a cukorborsóból is elkészülhet az ízletes leves, vagy főzelék. A körtefáknak annyira tetszett a metszésem, hogy rengeteg kis körtével fejezték ki hálájukat, bár elég sok lepotyog, erre még nem találtam magyarázatot...
A permetezést csalánlével oldom meg, vegyszert nem viszek be a kertbe.

Szépen megüdültek a magocskák, a körtefák is boldogok!

Kertünk legpompásabb kis virága, háttérben a veteményeskerttel

Virágba borultak a körtefák...

Hurrá-hurrá, első tudatos fa metszésem kiállta az első próbát: a körtefáink csodálatos virágözönt hoztak! Nem is reméltem ilyen nagyszerű eredményt, megelégedtem volna azzal is, ha csak kizöldellnek. No, de ilyen siker után már bízom abban, hogy még gyümölcs is lesz rajtuk. Hajrá, kis körtefák, mindent bele!

Csodás kompozíció, bal sarokban a zöldellő veteményes

Csicsóka, tényleg csak a szegények eledele?

Réges-régen (pontosabb információk itt találhatóak) azért termesztették a csicsókát, mert nagyon igénytelen, évelőnövény volt. Olyan területeken is megélt, ahol más növény nem, ezért volt közkedvelt. Sőt, kiirtani sem lehet, bár csöndben jegyzem meg, hogy a disznók kieszik, ha nagyon útban lenne...(ezt Géczy Gábortól tanultam)
Ennyi bevezetés után nyilván nem meglepő, ha azt írom, hogy a mi kis kertünkbe is került pár szem, szintén Mira néni és Gábriell bácsi jóvoltából. Apósom területén ültettük el, ő még nem tudja, hogy ezzel végérvényesen csicsóka-tulajdonos lett:-)
Csicsóka ügyben most ennyi, remélem hamarosan kikelnek és kertünk díszei lesznek, egészen októberig, amikor is majd asztalunkra kerülnek!

Kezdő csicsóka-termesztőknek íme egy rövid munkautasítás:

Bal kézzel megfogjuk a csicsókát...

...majd a lyuk fölé helyezzük...

...és egy mozdulattal a helyére juttatjuk.

Medvehagyma, avagy új színfolt az udvaron

Ki tudja, mi az a medvehagyma? Szerintem nem sok ember ismerné fel az erdőben sétálva, sőt, az íze sem biztos, hogy mindenkinek beugrana elsőre. Pedig ez a kis növényke, méltánytalanul nem kap nagyobb népszerűséget, bár most már kezdik újra felfedezni, Orfűn fesztivált is rendeznek a "tiszteletére".
Mi egy évvel ezelőtt szerettünk bele, nagyon ízletes akár főzelékbe, akár nyersen, szendvicsbe vágva. Azóta rendszeres fogyasztók vagyunk, idén pedig már boldog medvehagyma tulajdonosnak vallhatjuk magunkat.
Kedves ismerőseinktől, Mira nénitől és Gábriell bácsitól kaptunk néhány tövet, és ma délelőtt kiültettük őket a kertbe. Remélem, jól fogják magukat érezni nálunk, mi nagyon örülünk érkezésüknek!

Kis kertészem ismét akcióban, nőjetek csak hagymácskák

Kibújtak a magocskák:-)

 Hála a változatos napsütésnek és esőnek - no meg a kis kertészsegédemnek -, előbújtak a földből az első kis növénykék. A hagymát és a cukorborsót megismertem, a többire még várni kell néhány napot, mire felismerhető formájuk lesz (legalábbis számomra). De sebaj, a lényeg, hogy hamarosan friss zöldséget tudunk ropogtatni a reggelihez, meg lesz a levesbe való, vagy csak leülünk a fűbe cukorborsót szemezgetni.

Az élet első jelei a Földön

Apa, még kérek vizet a kannába!

Körtefák tavasziasítva - avagy a munka/pihenés/szórakozás hármas újraértékelése

Amikor a házunkat vásároltuk 6 évvel ezelőtt, már állt a terasznál két körtefa, amelyek nagyon régen nem láttak metszőollót. Őszintén szólva én sem estem nekik egyből, mivel korábban soha nem metszettem gyümölcsfát - csak szőlőt, de azt is már vagy 12 éve -, így szegény fák csak hozták az újabbnál újabb ágacskáikat, míg végül már nagyon szörnyen néztek ki. Gyümölcs soha nem volt rajtuk sok, ami meg termett, azt lefújta az éppen aktuális nyári vihar valamelyike, csupán azért hagytuk meg őket, hogy nyaranta kicsit elfogják a rálátást a hátsó utcáról a teraszunkra. Idén azonban elhatároztuk, hogy rendbe tesszük szegénykéket, és tanácsot kértem egy ismerőstől, majd az ő útmutatása alapján nekiláttam a metszésnek. Hmm..., először azt akartam írni, hogy a munkának, aztán ki kellett javítanom, igazából ez nem is munka volt, ugyanis határozottan élvezettel csináltam! Most felmerülhet bennünk a kérdés, lehet-e élvezettel csinálni a "munkát", amit rögtön meg is válaszolnék: igen, sőt, az lenne az ideális, ha a munkánk élvezet és pihenés is lenne egyben, nem pedig egy szükséges rossz. Félre kellene dobni a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás téveszmét és olyan elfoglaltságot kellene keresni mindannyiunknak, ami egyben kikapcsolódást, élvezetet is jelent! Hogy ilyen nem létezik? Marhaság, csak ezt nevelték belénk, de meg tudjuk változtatni. Nem biztos, hogy könnyen, de ha eléggé elkötelezett az ember, akkor megtalálja a lehetőségeit.
Ezután a kis kitérő után kanyarodjunk vissza a körtefákhoz. Szóval szépen lassan - ha jól számoltam 3 délutáni és egy reggeli nekirugaszkodás után - sikerült a fákat "emberi formájúra" nyírnom. Feleségem Margó és Jázminka lányunk nagy élvezettel húzogatták a helyükre a levágott ágakat, tényleg öröm volt az együttlét. Az , hogy milyen lesz a termés ezek után, még a jövő titka, de a fák érezhetően hálásak a felfrissítésnek. Így hát rajta, kis körtefák, csináljátok a dolgotokat, mi meg majd örülünk minden körtének, amivel megajándékoztok minket!

Magok a földben

Kicsit megkésve írom ugyan, de lassan a helyére - mármint a földbe - került szinte az összes tervezett magocska. Igen, majdnem az összes, ugyanis a sóska elkallódott és nem vetettük el, se baj, majd a hétvégén. Most úgy is szakad az eső, már 3 napja. Szerencsére a március 15-re betervezett veteményezés napján ragyogó idő volt, kb 20 fok, öröm volt dolgozni! Azóta viszont csak esik, ez remélem jót tesz a magocskáknak. Hét végére ismét felmelegedés várható, úgyhogy semmi sem akadályozhatja meg a sikeres kikelést (mármint a magocskákét).
De nézzük, mit is ültettünk:
- vöröshagyma
- lila hagyma
- fokhagyma
- cukorborsó
- retek
- sárgarépa
- fehérrépa
- saláta
- spenót
- patisszon
- tök

Szóval, kívánok minden kis sarjadó életnek annyi vizet és napfényt, amennyire szükségük van, hogy nem sokára ízletes zöldségfélékké cseperedjenek!

A kezdetek - Vissza a természethez

Néhány évvel ezelőtt úgy gondolkodtam a kertészetről, hogy fölösleges idő és pénzkidobás, hiszen azt az időt, amit a "kapirgálással" töltenék, inkább a befektetem üzletkötői munkámba és bőven megtermelem azt a pénzt, amin meg tudom venni mindazokat a zöldség-gyümölcs féléket, amiket fáradságos munkával kellene megtermelni. Mivel "szerencsére" már szinte minden településen megtalálható jó néhány hiper,szuper és ki tudja még milyen market, így soha nem okoz gondot akár karácsonyra is lecsót készíteni, ha ahhoz támad gusztusunk!
Igen, így gondoltam sok-sok éven át, még tavaly is azt méregettem a kertben, hogyan férne el egy kellemes kis medence. Aztán történt valami - igazából nem tudom megmagyarázni, hogy mi - és rá kellett jönnünk arra, hogy nem biztos, hogy a legjobb dolog, ha Kínából származó bab (pulikutyás csomagolásban árusítva), vagy kanadai lencse kerül az asztalra. Nem beszélve a több ezer kilométert utaztatott "primőrökről".
És így történt, hogy tegnap, az úszómedence helyét igénybe véve kialakítottuk a "Családi veteményesünk" darabját.

Képzeletbeli "előtte - utána"

Régen éreztem ilyen büszkeséget, bár igaz, hogy este alig bírtam felmenni a lépcsőn, annyira nem volt a derekam hozzászokva a szűz föld ásásához...Ma viszont már örömmel nyugtáztam: megérte! Derékfájásom elmúlt, és izgalommal tervezgetem a veteményezés következő fázisait. Első lépésként az apósom kertjében lévő területet veszem birtokba. A mi ágyásunk csak 20m2, ennyi napos terület áll rendelkezésre, ám apósoméval együtt elérjük a 80m2-t, ami bőven fedezi majd az igényeinket. (Idén még nem tervezem a termények piacra dobását :-))
Lehet, hogy a fenti sorok sok embernek furcsán hangzanak, mondom, tavaly még mi is máshogy álltunk hozzá. Azonban bennünk már megérett a gondolat és elindultunk az úton, melynek legfőbb motivációja, hogy tudjuk, mi fog az asztalunkra kerülni!