A kezdetek - Vissza a természethez

Néhány évvel ezelőtt úgy gondolkodtam a kertészetről, hogy fölösleges idő és pénzkidobás, hiszen azt az időt, amit a "kapirgálással" töltenék, inkább a befektetem üzletkötői munkámba és bőven megtermelem azt a pénzt, amin meg tudom venni mindazokat a zöldség-gyümölcs féléket, amiket fáradságos munkával kellene megtermelni. Mivel "szerencsére" már szinte minden településen megtalálható jó néhány hiper,szuper és ki tudja még milyen market, így soha nem okoz gondot akár karácsonyra is lecsót készíteni, ha ahhoz támad gusztusunk!
Igen, így gondoltam sok-sok éven át, még tavaly is azt méregettem a kertben, hogyan férne el egy kellemes kis medence. Aztán történt valami - igazából nem tudom megmagyarázni, hogy mi - és rá kellett jönnünk arra, hogy nem biztos, hogy a legjobb dolog, ha Kínából származó bab (pulikutyás csomagolásban árusítva), vagy kanadai lencse kerül az asztalra. Nem beszélve a több ezer kilométert utaztatott "primőrökről".
És így történt, hogy tegnap, az úszómedence helyét igénybe véve kialakítottuk a "Családi veteményesünk" darabját.

Képzeletbeli "előtte - utána"

Régen éreztem ilyen büszkeséget, bár igaz, hogy este alig bírtam felmenni a lépcsőn, annyira nem volt a derekam hozzászokva a szűz föld ásásához...Ma viszont már örömmel nyugtáztam: megérte! Derékfájásom elmúlt, és izgalommal tervezgetem a veteményezés következő fázisait. Első lépésként az apósom kertjében lévő területet veszem birtokba. A mi ágyásunk csak 20m2, ennyi napos terület áll rendelkezésre, ám apósoméval együtt elérjük a 80m2-t, ami bőven fedezi majd az igényeinket. (Idén még nem tervezem a termények piacra dobását :-))
Lehet, hogy a fenti sorok sok embernek furcsán hangzanak, mondom, tavaly még mi is máshogy álltunk hozzá. Azonban bennünk már megérett a gondolat és elindultunk az úton, melynek legfőbb motivációja, hogy tudjuk, mi fog az asztalunkra kerülni!