Amikor a házunkat vásároltuk 6 évvel ezelőtt, már állt a terasznál két körtefa, amelyek nagyon régen nem láttak metszőollót. Őszintén szólva én sem estem nekik egyből, mivel korábban soha nem metszettem gyümölcsfát - csak szőlőt, de azt is már vagy 12 éve -, így szegény fák csak hozták az újabbnál újabb ágacskáikat, míg végül már nagyon szörnyen néztek ki. Gyümölcs soha nem volt rajtuk sok, ami meg termett, azt lefújta az éppen aktuális nyári vihar valamelyike, csupán azért hagytuk meg őket, hogy nyaranta kicsit elfogják a rálátást a hátsó utcáról a teraszunkra. Idén azonban elhatároztuk, hogy rendbe tesszük szegénykéket, és tanácsot kértem egy ismerőstől, majd az ő útmutatása alapján nekiláttam a metszésnek. Hmm..., először azt akartam írni, hogy a munkának, aztán ki kellett javítanom, igazából ez nem is munka volt, ugyanis határozottan élvezettel csináltam! Most felmerülhet bennünk a kérdés, lehet-e élvezettel csinálni a "munkát", amit rögtön meg is válaszolnék: igen, sőt, az lenne az ideális, ha a munkánk élvezet és pihenés is lenne egyben, nem pedig egy szükséges rossz. Félre kellene dobni a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás téveszmét és olyan elfoglaltságot kellene keresni mindannyiunknak, ami egyben kikapcsolódást, élvezetet is jelent! Hogy ilyen nem létezik? Marhaság, csak ezt nevelték belénk, de meg tudjuk változtatni. Nem biztos, hogy könnyen, de ha eléggé elkötelezett az ember, akkor megtalálja a lehetőségeit.
Ezután a kis kitérő után kanyarodjunk vissza a körtefákhoz. Szóval szépen lassan - ha jól számoltam 3 délutáni és egy reggeli nekirugaszkodás után - sikerült a fákat "emberi formájúra" nyírnom. Feleségem Margó és Jázminka lányunk nagy élvezettel húzogatták a helyükre a levágott ágakat, tényleg öröm volt az együttlét. Az , hogy milyen lesz a termés ezek után, még a jövő titka, de a fák érezhetően hálásak a felfrissítésnek. Így hát rajta, kis körtefák, csináljátok a dolgotokat, mi meg majd örülünk minden körtének, amivel megajándékoztok minket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése